Máté evangéliuma 13. illetve 17. részéből azokat az igeverseket olvasta fel a lelkipásztornő, amelyekben Jézus Krisztus példabeszédeiben a mustármaghoz hasonlítja Isten országát. Az ember olyan sok mindent hajlamos túlbonyolítani, túlaggódni, pedig a mennyország is ilyen egyszerű, mint a mustármag, amely kisebb minden magnál, mégis fává nevekedik és a madarak fészket raknak rá. Nagy dolog meglátni a homokszemben a világot, vagy a cseppben a tengert. Arra is int az ige, hogy a fává növekedés nem a mi érdemünk, ne is dicsekedjünk vele, mert a mustármagnyi hit is Isten ajándéka, amivel hegyeinket, problémáinkat, gondjainkat tudjuk elmozdítani.
Továbbá olyan „fák" ültetésére is biztatott az igehirdető, amelynek a gyümölcsét nem mi szedjük le, hanem az unokáink. Ehhez valljuk meg úgy hitünket, ahogy egy beteg gyermekéért könyörgő bibliai édesapa mondta Jézusnak: Hiszek Uram, segíts az én hitetlenségemen.
Sipos Miklós házigazda-lelkipásztor megköszönte az igehirdetés szolgálatát a testvérgyülekezetből érkező lelkipásztornőnek, Isten áldását kívánva gyülekezete és családja életére. Istennek hálát adva a hirdetett igéért a nőszövetség jelenlévő tagjai elénekelték a Református Énekeskönyv 463. számú énekét: Aki értem megnyíltál. Bodor Ilona Lukács Vilma A csodakert című versét mondta el, majd Dallos Anna Thuróczy Zoltán Tanácsait tolmácsolta szavalatban. Végezetül a gyülekezet ifjai énekben biztattak: Ne félj, mert megváltottalak.